Eric Berne, a tranzakcióanalitikus megközelítés megalkotója

Eric Berne (1910–1970) belgyógyász és pszichiáter, a tranzakcióanalitikus megközelítés megalkotója, az ’50-es évek második felétől kiépülő és napjainkban is fejlődőben lévő pszichológiai elméletét – a pszichoanalízis analógiájára – nevezte szintén analízisnek. A két irányzat közös jellemzőjeként azt hangsúlyozta, hogy az általuk adott elemzés egyrészt megmagyarázza az emberek korábbi viselkedését, és emellett az idők során alig változó összefüggések feltárásával előrevetíti jövőbeni viselkedésüket arra az esetre, ha nem jönnek közbe rendkívüli események.

A tranzakcióanalízis mint új megközelítés sajátossága abban ragadható meg, hogy a változást és fejlődést célzó pszichológiai beavatkozásokat a három részt – Gyermeki, Felnőtt és Szülői énállapot – tartalmazó szemléleti modellre alapozta. Ezeket a személyiségrészeket, eltérően a Freud-féle hármas szerkezettől – Ösztön-én, Én, Felettes-én –, nem fogalmi konstrukciókként fogta fel, hanem valóságosan létező, azaz megfigyelhető, illetve az emlékezetből előhívható dolgoknak tekintette. Tudatos és tudattalan működés bármely olyan viselkedéses, érzelmi vagy gondolkodási mintát jellemezhet, amelyekből a három énállapot felépül. Eric Berne e modellel a személyiségnek és a személyközi kapcsolatoknak egy olyan elméletét hozta létre, amely egyaránt alkalmas a személyiségen belüli, továbbá a két vagy több ember közötti információs és érzelmi cserefolyamatok, azaz tranzakciók elemzésére. A tranzakcióanalitikus nézetrendszer folyamatosan érlelődött Berne gyógyító és oktatói munkája során. Kezdetben úgy tekintett saját munkásságára, mint a pszichoanalitikus kezelés kiegészítésére és csoportszintű kiterjesztésére. Első könyve 1947-ben The mind in action (Cselekvő elme) címen jelent meg. E mű újrakiadásakor, tíz évvel később (1957a) a címet megváltoztatta: A laymans’ guide to psychiatry and psychoanalysis (Kalauz laikusoknak a pszichiátriához és a pszichoanalízishez).

Munkássága során hangot adott a klasszikus analízis hatékonyságát illető kételyeinek is, ami oda vezetett, hogy 1956-ban megszüntették a New York-i Pszichoanalitikus Intézet kötelékében tíz éven át tartó tagságát. Életrajzírói szerint az akkor húsz éve praktizáló, 46 éves orvos viszonylag nyugodt lélekkel vette tudomásul e fájdalmas, de végső soron sorsfordító eseményt.3 A személyiség felépítésére vonatkozó elgondolásait ezt követően 1957-ben adta elő Los Angelesben, az Amerikai Csoportterápiás Egyesületben. Számos, a pszichoterápia és az intuíció kapcsolatát kutató, a diagnosztikus címkézés helyett a terapeuta személyes megfigyeléseinek fontosságát hangsúlyozó munka után ekkor, az ’50-es évek második felétől kezdte megjelentetni már kifejezetten tranzakcióanalitikus tanulmányait: az első, „Ego states in psychotherapy” (Énállapotok a pszichoterápiában) 1957-ben jelent meg az American Journal of Psychotherapy hasábjain. Egy évvel később ugyanott tette közzé Transactional Analysis: a new and effective method of psychotherapy (Tranzakcióanalízis: egy új és hatékony módszer a pszichoterápiában) címmel a másodikat. Majd 1961-ben napvilágot látott első monográfiája is: Transactional Analysis in Psychotherapy (Tranzakcióanalízis a pszichoterápiában). Ettől kezdve említi a pszichoterápiás szakirodalom Berne tranzakcióanalízisét mint önálló elméletet, valamint új diagnosztikus és kezelési módszert. Nézeteinek széles körű elismertséget és népszerűséget az 1964-ben megjelenő Games people play (Emberi játszmák) kirobbanó sikere hozott. E könyv indította el az iskola meglehetősen gyorsan felívelő nemzetközi pályafutását is.

A pszichoanalitikus képzettségű Berne-t új megközelítési mód kidolgozására mindenekelőtt az sarkallta, hogy a pszichológiát a bennfentes szakmabelieknél szélesebb kör, azaz minden érdeklődő ember részére hozzáférhetővé kívánta tenni. Az imént említett első monográfiáját vidéki körorvosként dolgozó édesapja emlékének ajánlotta, akit tizenegy éves korában elveszített. Őt, „a szegények orvosá”-t követte, amikor úgy határozott, hogy „sok embert fog gyógyítani”. Ez a törekvése találkozott a Carl Rogers nevéhez fűződő humanista pszichológiai irányzatnak azzal az elgondolásával, hogy a társadalom fejlődése, a problémák kezelése egy új kommunikációs kultúra megteremtését sürgeti. Claude Steiner, mint közeli munkatársa, úgy látta, Berne számára a gyógyítás mellett legalább olyan fontos volt, hogy tapasztalatait közzétegye, azaz „könyveket írjon a gyógyításról”, és ezzel közíró édesanyja örökségét is továbbvigye.

Az elmélet tudatosan hirdetett és megvalósított közérthetőségével Berne a pszichológusok munkáját övező misztikus köd eloszlatását célozta meg. Tette ezt annak érdekében, hogy azokat, akik segítséget kérnek, beavatottabbá tegye sorsuk alakításába, problémáik rendezésébe. Helyzetük megértése révén hozzásegítette őket ahhoz, hogy felelősségteljes szerződéses viszonyba léphessenek a velük foglalkozó szakemberrel. Az autonómia felszabadítását s a játszmák elkerülését az alapító nem üres hittételként tűzte zászlajára, hanem számos nyelvi és szemléltető eszközt használt, hogy a szakértő és a kliens közötti kommunikáció nyílt és érthető legyen. Szívesen kölcsönzött érzékletes, sűrített jelentéstartalmú kifejezéseket a hétköznapi szóhasználatból, amelyek találó szakkifejezésekké lettek. Ilyenek például a vesztes, a győztes, a nyereség, a simogatás, az „OK”-érzés, a zsetongyűjtés, a trikófelirat, a gumikötél, az akasztófa-nevetés, s természetesen ide tartozik a játszma is vagy a Szülői, Felnőtt és Gyermeki énállapot, de még sorolhatnánk. Ő maga, majd munkatársai igen gyakran alkalmaztak metaforákat, analógiákat, kulcstörténeteket, legendákat, meséket, valamint jól áttekinthető diagramokat, modelleket dolgoztak ki. A közös nyelv, amit a kliens könnyűszerrel elsajátít, lehetővé teszi, hogy a segítővel együtt teremtsen rendet a jól ismert, mégis legtöbbször zavarosnak tűnő, hol örömet, hol fájdalmat okozó hétköznapi tapasztalásokban.

Berne, amikor mint képzett, sokéves gyakorlattal rendelkező pszichoanalitikus új utat keresett, az érthető szaknyelvtől és a csoportban folyó munkától – több más, a klasszikus irányzaton belül akkoriban fellépő kezdeményezéshez hasonlóan6 – a terápiában töltött idő lerövidítését várta, a gyógyítás hatékonyságát kívánta növelni. Ennek érdekében a pszichológiában addigra felfedezett és felhalmozott összefüggések közzétételéhez hozott létre egy jól érthető, egyszerű nyelvet. A második világháború alatti katonai szolgálata idején megismert csoportmódszerek alkalmazásával pedig a rászorulók és az érdeklődők széles tábora számára tette elérhetővé a kezelést.

Gyógyító munkájának centrumába a játszmákat állította, mint olyan kommunikációs zavarokat, amelyek képesek akár végzetesen is megmérgezni az emberi kapcsolatokat. Az emberi értelem erejében bízva azt feltételezte, hogy a kliens, ha megérti, milyen módon érintkezik embertársaival, mi a zavarok forrása, milyen késztetések és hiányok miatt kényszerül rejtett közlésekre a nyílt beszéd helyett, mi ebben a saját felelőssége, akkor önerőből vagy szakértői segítséggel megszüntetheti a zavarokat. Az énállapotoknak, a tranzakcióknak, valamint a játszmáknak és indítékaiknak a klienssel együtt történő elemzése az erre a célra kimunkált vizuális modellek segítségével a megértést és a változást eredményező eredeti módszerek.

Várakozása beigazolódott ugyanis elmélete és módszerei meglehetősen gyorsan igazolták a hatékonyságukat, és széles körben elterjedtek. Ugyanakkor párhuzamosan felszínre hozták a tranzakcióanalitikus gyógymód, a játszmaelemzés határait is. Kiderült, hogy vannak olyan komplikáltabb esetek, melyekben a kommunikáció természetének megértése önmagában nem elegendő a viselkedés zavarainak megváltoztatásához, mivel a játszmák mélyebb gyökerekből táplálkoznak. Nyereségük az emberek számára ugyanis pszichológiai értelemben éppen az, hogy általuk elérhető, hogy ne kelljen megváltozni, s minden folytatódhasson a jól ismert megszokott módon, akkor is, ha az időnként nagyon fájdalmas.

A létrehozott alkotást Berne egyik tanítványa, Richard Erskine találóan jellemezte, amikor azt írta: „Berne mindössze 15 év alatt létrehozott életművét a következő nemzedékek számára, mint egy továbbfejlesztésre felszólító kihívást hagyta hátra, kidolgozta az elmélet legfontosabb fogalmait, megújította a pszichoterápiát, s általában a kultúrára is jelentős hatást tudott gyakorolni. A játszma, a sorskönyv, az énállapotok, a szerződés fogalmai helyet kaptak a pszichoterápia közös szótárában, munkái visszhangra találtak szakmai és népszerű közleményekben egyaránt, de számos ponton a mű befejezetlen maradt”. Az évtizedek folyamán a TA szellemiségének elkötelezett szakemberek – ma már mondhatjuk -, hogy nemzedékek sora, merített a mester tanításaiból inspirációt ahhoz, hogy önálló fejlesztésekkel gazdagítsa a TA érdekes elgondolásait és speciális eszköztárát.

A TA az ő közreműködésükkel a 70-es évekre épült ki, mint pszichoterápiás elméleti rendszer és eszköztár, valamint életerős nemzetközi szakmai közösség jól működő szervezeti keretekkel, nemzetközi és nemzeti társaságokkal, képzési és vizsgarendszerrel, kiképzőközpontokkal, rendszeres tudományos találkozókkal, több nyelven megjelenő folyóiratával és egyéb kiadványaival. Széleskörű elismertségre mindenekelőtt, mint egy gyors és kedvelt csoportterápiás irányzat tett szert. Legfőbb erényének a közérthetőséget és a gyors hatást ismerik el, amely jellemzői az elmélet tudományos fogadtatásában ugyanakkor nehézséget jelentettek és jelentenek máig annak a dilemmának a jegyében, amely a kutatás, az akadémiai gondolkodásmód szigorúsága és a gyógyítás életszerűsége között feszül, s a pszichológia egészére nézve feloldásra vár.

A TA akár mint elmélet, illetve mint terápiás módszer egy nyitott, az alkotó által örökül hagyott hagyomány szellemében új ismertekre kíváncsi, befogadásukra és kreatív kombinációk létrehozására, valamint szakmai párbeszédre mindig kész irányzat, amely az általános tapasztalatok szerint könnyen illeszthető más megközelítésekhez, s amely napjainkban is az eleven fejlődés állapotában van. Berne és a tranzakcióanalízis Magyarországon megtalálta kíváncsi és értő közönségét, amit jól mutatnak a mester és munkatársai által irt könyvek hazai kiadásának statisztikai adatai.